"A
maga módján itt is megterít
a
kamatra gyötört,
áldott
anyaföld.
Egy
vaslábasban sárga fű virít."
(József
Attila – Elégia)
Van itt siker, fut a szekér,
ami kilóg, az is befér.
Igaz, hamis, való, látszat,
szemfényvesztőt bárki játszhat.
Nagy-képernyő, plakát, öröm,
kemény hab ül poshadt sörön,
ha nem tetszik, kalap, kabát,
fejek fölött hullám csap át.
Jobbról ütnek, vernek balról,
az is szurkál, ez is karmol.
Napot lopnak s eget holddal,
átok csapás mindkét oldal.
A volt titkár áld és avat,
a jó szomszéd nyer egy tavat.
Egyenlőség, ihaj-csuhaj,
direkt járat: Várfok-Dubaj.
Kényszermosoly, kétes üzlet,
még egy, melyből semmi ügy lett.
Kölcsön-kenyér, titkos vagyon,
a kérdezőt csapják agyon.
Apró betű, aljas hitel,
talpon maradj, alkudni kell;
csontig markol, nem ereszt el,
kandúr játszik egerekkel.
Csillag, sarló, azúr madár,
lyukas korsó két kútra jár.
Lombkorona, bányamélység,
magtár rohad, pálya-fény ég.
Szőnyeg alá kennek sarat,
rokon, barát díjat arat.
Néhány grammból így lesz tonna,
s örömlányból primadonna.
Tömött zsebbel műt az orvos,
egy szivacs jár öt lavórhoz.
Olcsó a test, nyűg a lélek,
könny és sóhaj: minek élek?
A tudatlan tudóst aláz,
hülyék ajkán visít a láz.
Szenvedjen meg, ha mást nevel,
"náje szisztem, andern level."
Legyen műhely, nagy bolt, bazár,
ha számla kell, fentebb az ár.
Mosott pénzből, birtok, fészek,
résszé vesznek az egészek.
A sok bolond bölcsen tapsol,
s fapálcikát farag vasból.
S a gaz király mocskos kézzel
jelent gyomlál, jövőt tépdel.
"Dúdolom
halk leltáromat
Hazám
az eladott kabát
Buckákra
omlott alkonyat
Nincs
szivem folytatni tovább"
(József Attila – Sárga füvek)
 |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
