 | | | 2025. december 11. csütörtök, Árpád napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Örök rapszódia | | (Barátaimnak,
R.-nek és P.-nek)
A
ház előtt markos
szelek morognak, tar
ágakon dülöng
a holdsugár, a
kép komor, vékonyka
ösvény vág
a dombnak, gödrök,
kövek, jégfolt, tél
van, már február.
Jöttél
a semmiből, megállt
a vén idő, varázsod
ringatott, több
volt, mint szédítő, ujjam
hajadba bújt, arcomhoz
ért kezed; hálával
tartozom: mindazt,
mi bennem halkult,
múlni várt, élettel
mérgezed.
S
azóta, mintha száz
bolygón túlra látnék, s Te
mindenütt ragyogsz, hiába
bárhol bármi
árnyék; s én
boldog úgy vagyok: bánkódni
nincs okom. Bár
el nem hagylak, mégis
búcsúzom.
Egy
másik este ez, nincsen
közel, se távol, a
csend csupán jelez, majd
ajtót vés magából.
Nem
hallhat senki, elmondalak
magamnak, újból,
újra, ezredszerre
ismét, s
árnyékából számtalan szavamnak,
lelkemre fényed lázas
békességet hint szét, s
viszlek, mint a málhát, mely
nélkül mégiscsak összeesnék. Így
vagy egyszerre minden: valóság,
álom, teljes
szabadság, és a
megkötöttség, s én
önként boldog rabja itt-járt
mosolyodnak, mert
éreztem egyszer, szemeid,
mint mosolyognak.
Pár
röpke pillanat jutott
belőled, nem
panaszkodom, ez
sem kevés. Néhány
percedet telt
mámoromba ölted. Illat,
mozdulat, egy
bájos tekintet és mint
ráadás, hogy
engedsz, új
lapot nyitok; több,
mint ajándék: mélyre
zárt titok, s
amint idézlek, a
másabb szívverés.
Egy
másik világot egy
nap lángra gyújtok
érted. Villanó
tükörkép, de
sejtem, Te így is érted.
Nem
lenne könnyebb, minek
hazudjak? Tudom,
mi lesz s mi nem, de
így a szép, és
jó is, úgy hiszem. Csak
ábrándozom, s
innen vigyázlak, aludj
csak!
Jobban
vagyok már, vagy
ezt most képzelem? Fázom, magamra
öltöm az eget. Fent
csillag ég, lent
fénytelen; egymáshoz
ér múlt és jelen, egy
dal szól, Téged
rejteget, s Te
bennem nélküled örök
maradsz velem.
 |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |