Most nézem innen, nézem onnan,
vitt és hozott, szokás szerint.
Még itt dülöng, de lassan ott van,
úgy nem lesz már, hogy jön megint.
Tüstént helyére lép egy másik,
jobb vagy rosszabb, én sem tudom.
Kint vár egész' a durranásig,
s már les felénk a kulcslyukon.
Kiöltözünk, pohárba nézünk,
fogadkozunk, kívángatunk,
találgatunk, miben lesz részünk,
s mit rontunk el saját magunk?
Annak viszlát, majd ennek taps jár;
de elfelejti azt sokunk,
attól csupán, mert új a naptár,
változni nyomban nem fogunk.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
