Tényleg mindegy, nincs nagy különbség,
az meg se volt, ez úgy se lesz meg.
Kiben egy cseppnyi ész dülöng még,
annak kevés, mi ott felesleg.
Sejtettem, úgy lett, most szokom,
ki felmagasztalt, épp lejárat.
Rossz kulcsok elzárt láncokon,
egyetlen ajtó sem bejárat.
Torkomra száz őr térdepel,
elvarrnak minden cérnaszálat.
Az érvek csonkig égnek el,
már azt se bánom, bárki bánthat.
Lecsüng a kéz? Nem, nem, legyint.
Szemed ma újra könnybe lábad.
A jobbak vesztenek megint,
pont, mint előtted, úgy utánad.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
