Miért csodállak? Mindig önmagad vagy,
időd s utad százszor hiába csalhat.
A kép, mit rólad számos pillanat hagy,
egyként szül bennem békét és nyugalmat.
Vonásaidban egy megvívott élet;
a ráncainkra én büszkén gondolok,
mert van közös, mi mindkettőnknek féltett:
sokszor lehettünk fáradva boldogok.
Mióta, meddig? Mit se számít, mondom.
Felelhetsz bármit, bólíntok, elhiszem.
Fogadd, e verssel nyújtom át a csokrom!
Éltessen Isten, én lelkem, én szívem!Feleségem születésnapjára.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
