Zuzmarák s fagyok vegyülnek,
hangomra s arcomra ülnek.
Sötét az ég, sikít az alkony
lelkemben, de távol tartom.
Őszintén vágyom a fényre,
kezemet meleg kezébe
rejteném a fényhozónak,
vezessen, közel a holnap.
A tegnap hidege kényszer,
bezárom lakattal, héttel,
ha mában fürösztöm arcom,
holnaptól nyugodtan alszom.
Vetés 2o26 o1 28
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
