Egy jó pohár olcsó vörösbor a társam,
És a lámpafényben vele rokon vagyok.
Nagyokat gondolok az üres lakásban,
A világ zajával csendben leszámolok.
Magamra figyelek, mások baja nem kell,
Elengedek minden terhet, ami rám szállt,
Ha lenne mécsesem - gondolom a csendben-
Azzal világítnék, mert fojtogat számlám.
Ahogy a tűz pattog, én is vele élek,
Szállok, mint a szikra, a csillagos égre,
Onnan várok reményt, elhozza a lélek,
Egy korty bort hörpintek pirítós kenyérre.
Vetés 2o26 o1 21
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
