 | | | 2025. szeptember 17. szerda, Zsófia napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Várlak - a lélek öröme | | Szeretek várni rád. Az „akkor" és a „most" rögtön egyensúlyba billen, ha csendben elfordítod majd fényesre kopott sárgaréz-kilincsem, - belépsz az ajtón, s többet már nem vagyok lélekegyedül, s mint kamra mélyén véletlenül ott hagyott mandulabefőtt : a tegnapok hiányjeleket-villogó íze számban ikrás mézzé csendesül. Szemedben ottfelejtett utcák és hátrahagyott nappalok, könyvek fölött álmatlanul átvirrasztott éjszakák emelnek dísztelenül fenséges, sárgafalú, ódon templomot.
Elég csak annyi, hogy magam mellett tudlak, így nem kell helyet szorítanom a torkomban megbújó, s feltörni vágyó szurokszín-panasznak; ha itt vagy, - minden helyére kerül és nyugvópontra, mert a röpke pillanatot sem kell magam mellett elengednem, hogy eggyéforrt lelkünket s kedvünket a hiány sodrása hitvánnyá fakítsa.
Van időnk egymás felé kitárni a kettősszárnyú, szent oltárkaput, és míg nálam felejted magadat, boldogan bízom okos tenmagadra minden kimondott szavamat, - beszédünk és hangunk suttogóan halk lesz és olyan lágy, melyből egyszerre megérted - mit eddig nem : a gyönyörű, csöndes férfikor szavát; zene búg, dallama mámor, s reggel puhán hull ránk a fény: mit magadból nekem szánsz, csak annyi, - de az mind legyen az enyém.

Budapest, 2005. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |