2025. július 12. szombat,
Izabella, Dalma napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Archívum: Nyári óda
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
Nyári óda

 
1.
 
Mesélnem kell, figyelj rám kicsit... 
Ma az újra visszatért nyárral 
a békétlenség bennem végre konokan hallgat: 
és a júliusi, könnyed, tarka pillanatban 
ismét megtaláltam 
a bűvös-édes, egykor-volt nyugalmat. 
Szeretni - bátran - mondd, hogyan tanítsalak...? 
Álmodom: szabadok vagyunk és 
sehol, senki, semmi sem áll az útba, 
vagyunk, mint két egymásba hajló líra, 
s látom, ajkadon miképp olvad át a szó 
egy röpke, kedves, lázító mosolyra. 
Igen, te folyton pörölsz az illanó Idővel, 
mikor nekem a nyár 
maga a rögzített Csoda
míg te visszavágysz a tűnt időkbe, őszbe; 
én egyre csak félek: jaj, a Chopin-noktürnös éj 
- lehetséges? - vissza nem tér már soha... 
De nem, az nem lehet:
tiltakozik lényem minden íze-része, 
s egy percre befed a vad rémület maga; 
dőlt hajótestbe áradhat így a víz a léken, 
majd végképp elsüllyed, 
és birtokba veszi ott lent a hűs moha. 
 
2. 
 
Mert nincs hatalom, mi ezt a lázat kioltsa, 
ilyen vagyok, így vagyok érzéseimnek foglya: 
a Fenyves lejtőn, nézd, összerezzen a 
tegnapról ittmaradt, csillogó szemű tócsa - 
és sose hidd, 
hogy mindez csak tűnő délibáb volna... 
Minden napért, percért hálásnak kell lennem, 
még annak is, hogy a mai fülledtségben 
a Káplár utca ötben 
veled együtt álltam a szürke ház előtt, 
hol József Attila élete fájt lüktetve 
a sötét ablakkeretben, 
utolsó napjait várva betegen és tétlen. 
Ismerem jól ezt az érzést: 
a gyökértelen ember két üres kezébe 
csöppenként hull 
az éj 
fekete vére.
 
3. 
 
Nézd el porszemnyi vétkem: 
- belátom, balga önzés szülte -,
igen, szeretem a nevedet kimondani. 
Kimondani becézve. 
Mondd meg... 
Hogyan tanítsalak téged 
félelem nélküli, önfeledt érzésre...? 
Olykor tilalomfák sorfala előtt 
lépdel a mohó gondolat, 
és hiába, hogy a szív tervez - 
bizony, néha a perc meghiúsul, 
belőle semmi sem marad, 
csak a tépett akarat-pehely... 
De te semmit se félj: 
minket mindig befogad a Civitas Dei, 
hol a hangsúlyos mondatokat 
mind vers-igába hajtjuk, 
de a csupasz és rideg valóságot 
- mindet - hangsúlytalannak halljuk. 
 
4. 
 
Ma már forr a napfény sűrű méze, 
örömében csöppenni akar a zöld levélre. 
Hát adj nekem nyugalmat, kérlek, 
légy velem, szeress, mint eddig, 
tudjak még élni, megköszönni az égnek, 
hogy kínzó látomások most nem gyötörnek, 
és beléd kapaszkodhatom, 
létezésedbe és szavaidba, 
erős kezedbe, 
akit a madonnaarcú Anya 
csakis nekem szült meg.
Még adj időt, és maradj velem, kérlek. 
 
5. 
 
Most nesze kél a sápadt, nyári estnek, 
karcsú szilvafák közt halk sóhaj a vágyás, 
ablakokból dőlnek halvány, vékony pászmák, 
s mindenfelé apró fény-ösvények lebegnek.
Többé ne aggódj, mi történhet velünk. 
Mi ketten úgyis újraszületünk. 
Nézd csak! A júliusi éjszaka 
csillag-csigolyái 
mind világolnak nekünk...

 
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007