 | | | 2025. szeptember 19. péntek, Vilhelmina napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Várlak | | Tompán zsong a város, fáradt és lassú. A tetőkre ráborul a hatalmas tekintet s az égen a habok, mint a hattyú a józan vizeken, némán úgy keringnek.
Utcákról száll a finom esti barna por, én csak henyélek az aranyló fák alatt s míg az ég a földdel lágyan összeforr csendben a szívembe faragtalak.
Az ember lépte ilykor már csupa árnyék, ajkamon a szó is porlad, mint a kőszén, s itt a száz bolond között csakis rád vágynék, hogy megpihenjél lelkem dús őszén.
 |
| | |  Kovács Anikó [egyéb] érkezett: 2009.05.17. 17:38:45 (csak regisztrált tag olvashatja) Szóról szóra ezt akartam versed alá írni, Ádám, amit Zsolt megtett előttem :)
Végre, hogy nem "csak" tájverset írtál, hanem engedtél egy kicsit a szívedbe is látnom! Végre a saját érzéseidet adod át - gyönyörűségesen!
Bár nehezen szakadsz el a tágabb világ bemutatásától: messziről indítasz, először "csak" tájversnek gondolhatnánk...Csodaszép tájversnek, a Te utánozhatatlan módodon... ...hogy aztán a nyolcadik sorban egy meseszép képpel eláruld Magad:
csendben a szívembe faragtalak.
- ez már alanyi vers :)) És gyönyörű! Zsoltnak igaza van: én az utolsó strófát így írtam volna:
Az ember lépte ilykor már csupa árnyék, ajkamon a szó is porlad, mint a kőszén, s itt a száz bolond között csakis rád vágynék, hogy megpihenjél lelkem dús őszén.
Akár így, akár úgy - gyönyörű vers! | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |