2022. július 7. csütörtök,
Apollónia napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Nyárvégi elégia
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

 

Mint ritka gyöngy, nézd, még fénylik a déli kékség -,
augusztus van, nyárvég, de bennem őrlő a fájdalom,
az elmúlásnak máris itt érzem – szívemen - ütését:
fáj, s hallgatok. Mentségére nincsen mit mondanom.

Nyaramnak már mintha csak távolból csendülne hangja,
a hegy öle őket – hogy lehet?! – mégis anyásan befogadja,
suttognak e hangok és nekem hat havi bánatot üzennek:
hittem, enyémek, mégis könnyedén állnak ma hűtlennek;
…mint minden más is - ha az ősz rám hűvöset kergetett,
ha keserűn hajolt fölém az ég, és felitta éltető kedvemet.
Én mindig májust és napfényt várok, rőtaranyba szőttet,
- bárcsak tudnám, hogyan kell ittmaradásra bírnom őket?
Jön az ősz… Leszek néma, bús árnyék, tetszhalottá válva,
más férjének szeretője, örömben-bajban: távoli, hű társa;
leszek sápatag, örökké nyarat-váró, csöndes, láthatatlan,
s ha kérlelő szó születne számon: elvermelem magamban.

Meglehet, tavasszal visszatérek én és visszatér az ének,
ha életre kelve új rügybe serkennek a nagyhatalmú fák,
de hangom addig halkabb, bús és két oktávval mélyebb,
- s e fél éven át értem zúg a harang. Négy perccel tovább.

 

 

Budapest, 2009. augusztus 14.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007