| | | 2025. január 21. kedd, Ágnes napja. Kalendárium |
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| |
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | |
Weöres Sándor: Újévi jókívánságok
Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt*, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, ...
| |
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| |
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | |
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Nyárvégi elégia | |
Mint ritka gyöngy, nézd, még fénylik a déli kékség -, augusztus van, nyárvég, de bennem őrlő a fájdalom, az elmúlásnak máris itt érzem – szívemen - ütését: fáj, s hallgatok. Mentségére nincsen mit mondanom.
Nyaramnak már mintha csak távolból csendülne hangja, a hegy öle őket – hogy lehet?! – mégis anyásan befogadja, suttognak e hangok és nekem hat havi bánatot üzennek: hittem, enyémek, mégis könnyedén állnak ma hűtlennek; …mint minden más is - ha az ősz rám hűvöset kergetett, ha keserűn hajolt fölém az ég, és felitta éltető kedvemet. Én mindig májust és napfényt várok, rőtaranyba szőttet, - bárcsak tudnám, hogyan kell ittmaradásra bírnom őket? Jön az ősz… Leszek néma, bús árnyék, tetszhalottá válva, más férjének szeretője, örömben-bajban: távoli, hű társa; leszek sápatag, örökké nyarat-váró, csöndes, láthatatlan, s ha kérlelő szó születne számon: elvermelem magamban.
Meglehet, tavasszal visszatérek én és visszatér az ének, ha életre kelve új rügybe serkennek a nagyhatalmú fák, de hangom addig halkabb, bús és két oktávval mélyebb, - s e fél éven át értem zúg a harang. Négy perccel tovább.
Budapest, 2009. augusztus 14. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |