Pár csillagot az est még fent hagyott,
a távoli mező hol kék, hol zöldell.
Hallom lehullni virágról a harmatot,
mikor a hajnal halkan ütközik a földdel.

Partok mentén szél búg, lágyan porzó,
lombokon szürkén pihen a fáradt homok.
Zsolozsma száll - az út végén Krisztus torzó,
s imádkoznak a barnavállú asszonyok.

Bólogat bölcsen a vén körtefa ott fent.
Rajtam finom ruha, előttem dús teríték:
...szeretném csendben hinni az istent,
úgy, ahogy századokon át őseim tették.