a naplementék kompendiuma
kristálykék rendszere az elparázsló ősznek
ahogy az avarba fúlt, s az arcát belefúrta
még egyszer szólt: “kik énutánam jőnek
élni könnyen fognak, de hamvak nélkül halnak
(a folyókat a torkolatból magyarázom)”
s rámnézett akkor, a viaszfényű ablak:
“ki semmi volt”, szólt, “egy felfeslő lázálom,
annak sírkövénél körmenetet járnak
a bölcsek és a vakok Pünkösd másodnapján;
én voltam az álom, s megmaradtam annak:
refrén coda nélkül, lomb a semmi fáján

felöklendezni az elmondhatatlant
szünetjelekkel hangokként csattant
a szó: vividissectio, élő gégemetszés
az ajkam vérvonalában:
íróvessző vagy kés -

már magam sem tudom:
föveny vagyok csak,
csend-csöpp az elfolyó partokon