Talán mosolyra hív a kedv, amint
a lányka szél ma lágyan ér, s nevét
kacagva táncra pördül egy levél.
Talán a szürkeség ma még legyint

a fák mögött, s talán a fán megint
a roskadó gyümölcs nevetve kér.
A tűz dalán a Nap talán kikél:
hetyke fénycsík reménybe fűzve int

feléd. Talán teérted fúj a szél,
teérted hull az ősz levél, s a fán
miattad érik a hús a magván.
                               
De huss! a fénysugár már hunyni tért.
Vagy mindez hamis álom volt talán,
csak tort ült a vágy az ősz asztalán.