Csak átutazóban vagyok,
nekem idegen ez a hazug világ...

Kopogtatásom süket csendje mar,
visszhangtalan léptem zaja eltakar.

Földre dőlt árnyékom porában ballagok,
kívülről figyelem, ahogy a gazdagok...

Belülről felcseng a jel,
lélegzem, csakis az érdekel,
hogy lüktet, pulzál
bennem a táj,
agyam kikapcsol, ha nem muszáj,
csak tartalékosan matat
az átlag tíz százalék alatt.
Ez épp elég
ahhoz a semmihez, amitől kezdve még
szabadnak érzem tökfilkó-magam,
bioritmusom hangtalan
ketyeg,
úgysem figyeltek rám,
- ugye leléphetek?