Két szó között egy pillanat alatt
elesett a gondolat. Cseppnyi ki-
maradás, és a vers tagba szakadt
már, s reménytelen mozaik szonett

lett belőle - hol nem passzol a rím,
törik a sor, homorít a szokott
ív benne – s csak egy kusza halom a

vallomás, mit együtt szavalt asszony,
férfi, áldott gyermek, s mely sorait
izzó lelkesedéssel kevertek
össze a visszajáró gyötrelmek...

Azt, az együtt hangzó verset öli
most e hűtlen, habzó kor körüli
hazug szó, az elesett boldogító.