Csak állok, szemembe port szitál a szél,
s a feltűrt gallér mögé játszva bekandikál,
ismerősen csengő, elfelejtett mondat
mutatja az utat, miközben rámtalál.

Pálinka szagával rámzuhan a reggel:
szalonna perceg, és hagyma illata száll,
telített bendővel könnyű gond az élet,
hozzá a szomszéd csaj dús kebleket kínál.

Itt megszűnt a város, csak a szomszéd köhög,
nikotintól füstös ujjal rázza a kezem,
arcán mérem le a távollétem korát:
egyidősek vagyunk, vagy csak úgy képzelem?

Fűre heveredve, szilvafa árnyékban,
bemászom az emlékek fedezéke mögé,
becsukott szemekkel pásztázom a múltam,
kavicsot dobálva hullámgyűrűk közé.

Végre megnyugodtam. Érzem, a gyökerek
szülőföld-mágnese kapaszkodik belém,
idegen vonzások délibáb-foszlása
indul meg az emlék elfelejtett hegyén.