12 év – 12 szonett
                               1999 -2010

3.

Háborút viseltem önmagam ellen,
és e viharban elszakadt sok álom;
tébláboltam egy őszi, beteg bálon,
és igyekeztem, hogy élni se' kelljen.

A bánat lökdösött, múltak a hetek,
Buda kivirult, majd újra megfagyott;
fekete hangokat búgott egy fagott -
fehér angyalok, csak most őrizzetek!

…és elképzeltem: nyár lenne, délidő,
nap, hűs templom, fehér oltárterítő,
hársak szelíd lombját paskolja a szél,

s halkan fülembe súgod: ne eresszél...
De már késő. Minden elrendeltetett.
Hangom távoli, szomorú és rekedt.

Budapest, 2010. október 6.