Az ég lágy teste ellazul, lecsorog a vérző napkorong s a halvány csillagok közt azúr, alkony némán borong. Az est torkán bíbor vér hörög, a fenyők zúgnak, mint bús had, imájuktól reszket minden rög s testük kék álommá olvad. Sápadt szelet hoz az észak, (halkan megremeg a távol) útjában fény és bomló éjszag, puhán hajnalt sző a homályból. ![](http://www.toweringflat.com/un%20soir%20a%20Montreal.JPG)
|