2022. november 29. kedd,
Taksony napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Decemberi hajnalok
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Az ablakon rajzos, kékes jég mereng,
kint zajtalan sötét van - korán kelek;
igen, tudom, lesznek még ilyen reggelek,
mikor puha szárnya s füle nő a csendnek,
- a derengést szoknia kell még a szemnek -,
majd kivirul a szoba a sápatag fénytől
(mint a június-esti téglaszínű lednek)
körben, a falakon a „jó reggelt!” szétdől,

- indul egy új nap. Hogy émelygem ízétől!
A hajnali fény rámhull, ölelne, erőlködik,
szeretne megmenteni belőlem valamit,
pedig mind halkabban szól hozzám a jövő,
nincs remény, nincs holnap, nincs jótevő,
csak a semmi, a nincs, csak a dirib-darab;
karácsony lesz újra, s jaj, én, a gályarab,
megint vesztettem: megállt, eltörött óralap.
 …lámpák pislognak kint, a vatta-ködben,
jégcsapok halvány vére néhol el-elcsöppen,
harap, szorít a fagy, álnoksága rendületlen:
gőgjét fitogtatja a tompa szürkületben.
[…]
December van, ünnep tántorog a tájon,
s zörgeti a lelkem csaknem minden éjjel,
tudom, mert mondják: közeleg karácsony -
hűvösen legyint meg mind a két kezével.
Itt jár, susog, fénylik, ráhajol az utcasorra,
s én csak ismétlem – tán’ már századszorra:
hagyjon, nem vagyok! Egy lélek elbitangol.
És hiába keres bárki. Már nem leszek sehol.
[…]
Nem tudom, vajon meddig élhet a versem,
- nem csak ez, de a többi, a sok száz másik;
igaz, nem vágynám, hogy őket tűzbe vessem,
azt hiszem, fájna a szívem az ellobbanásig…
Hiszen belőlem szőttek, övék a fele életem:
s enyémek, míg őket önként el nem engedem.
…Szentestén lelkemben félelmem öklömnyi,
de tudom, mindenhonnan illik elköszönni,
halkan búcsúzva, merengve, de tovább lépek,
tán’ itt maradnak utánam versemben a képek:
Buda, szavak, mosoly, napfény az Óperencián,
nyár, Chopin, anyám, bánat - és az én agóniám.

 

Budapest, 2010. december 17.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007