 | | | 2025. november 13. csütörtök, Szilvia napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Decemberi hajnalok | | Az ablakon rajzos, kékes jég mereng, kint zajtalan sötét van - korán kelek; igen, tudom, lesznek még ilyen reggelek, mikor puha szárnya s füle nő a csendnek, - a derengést szoknia kell még a szemnek -, majd kivirul a szoba a sápatag fénytől (mint a június-esti téglaszínű lednek) körben, a falakon a „jó reggelt!” szétdől, - indul egy új nap. Hogy émelygem ízétől! A hajnali fény rámhull, ölelne, erőlködik, szeretne megmenteni belőlem valamit, pedig mind halkabban szól hozzám a jövő, nincs remény, nincs holnap, nincs jótevő, csak a semmi, a nincs, csak a dirib-darab; karácsony lesz újra, s jaj, én, a gályarab, megint vesztettem: megállt, eltörött óralap. …lámpák pislognak kint, a vatta-ködben, jégcsapok halvány vére néhol el-elcsöppen, harap, szorít a fagy, álnoksága rendületlen: gőgjét fitogtatja a tompa szürkületben. […] December van, ünnep tántorog a tájon, s zörgeti a lelkem csaknem minden éjjel, tudom, mert mondják: közeleg karácsony - hűvösen legyint meg mind a két kezével. Itt jár, susog, fénylik, ráhajol az utcasorra, s én csak ismétlem – tán’ már századszorra: hagyjon, nem vagyok! Egy lélek elbitangol. És hiába keres bárki. Már nem leszek sehol. […] Nem tudom, vajon meddig élhet a versem, - nem csak ez, de a többi, a sok száz másik; igaz, nem vágynám, hogy őket tűzbe vessem, azt hiszem, fájna a szívem az ellobbanásig… Hiszen belőlem szőttek, övék a fele életem: s enyémek, míg őket önként el nem engedem. …Szentestén lelkemben félelmem öklömnyi, de tudom, mindenhonnan illik elköszönni, halkan búcsúzva, merengve, de tovább lépek, tán’ itt maradnak utánam versemben a képek: Buda, szavak, mosoly, napfény az Óperencián, nyár, Chopin, anyám, bánat - és az én agóniám.

Budapest, 2010. december 17. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |