Kínok közt rágódom, jó gazdám!
Hiába minden, már a hajszán
sem voltam igaz eb, ugattam
volna én szebben, de alattam
a föld, lásd mozdulatlanul áll,
csóválatlan farkam idegre jár
és nem magamtól teszem azt sem,
hogy csiholatlan póráz lelkem
már nem elégszik: szűk a kennel!
Eh, nyüszítve küzdök mindennel,
házad is csaholatlan őrzöm,
csak ez a csontdarab az őrzőm…
Rágtam reggel, délben, sőt este!
Hát nem volt ennek felsőteste?