(…február huszonhatodika, csütörtök)

                                       
Más talán ma boldog – nekem fekete téli nap.
Mindegy, kedd vagy péntek, esetleg vasárnap,
február huszonhat felettem két éve összecsap:
…csütörtök volt – kint éppen olvadt a jégcsap,

égre füstölögtek a Bimbó úti gyászos fenyőfák,
satnya tűleveleik a tenyérnyi kékséget átszúrták.
Ebédidő volt. - Az asztalon lassan kihűlt az étel,
Brahms zongoraversenye szólt, a második tétel,

- a nappaliban ültél, rám néztél és szólítottalak,
de már nem feleltél. Akkor rámzuhantak a falak.
Némaság nőtt, vörös, tépett szélű alkonyodások,
pedig dél volt. S ha szívemben elég mélyre ások,

fellelek valamit, ami tőled jön, ami talán vigasz:
hiszem, hogy utolérlek - hogy utadon lassítasz…
Február vége volt, dél, mikor itt hagytál egyedül,
szorít az érzés, mint abroncs, mi dongákra feszül;

azt hittem két év elég nagy idő és gyógyír a kínra,
de tévedtem: ahol most vagyok, a pokol gyomra,
itt ég ezernyi kandeláber, körül sok tükördarab…
…más talán ma boldog – … nekem fekete téli nap.




Budapest, 2011. február 25.