 | | | 2025. november 9. vasárnap,
Tivadar napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Emléksorok |   | I.
Mikor a hegy nagyot sóhajt,
és átszűrődik a diófa kontyán
az alkony terrakotta ujja -,
tudom, már vége a napnak,
de engedd, hogy még veled maradjak...
II.
Gondolataim ekkor hozzád,
a határtalanba merülnek,
kedvem gyöngyöt vet, akár a pezsgő,
s átlépem érted az ország hosszát -,
fény cikázik mélyen, legbelül:
szeretlek véghetetlenül.
III.
Őszi tüzeket lobbantottál a margitszigeti fákon,
ropogott a gyöngykavics lépteink alatt,
fényes gesztenye gurult boldogan a kis utcákon -,
egy pillanatra szavam is elakadt...
IV.
Az emlék dallammá nemesedett bennem,
mikor okos, forró fejedet ölembe letetted,
simogattam, becéztem a homlokod, a vállad,
puha, apró csókot ültettem hűs tenyeredbe.
Nevedet nem tudom elég szépen még ma sem kiejteni,
szemedben úgy olvasok, mint imát zsolozsma-füzetben,
suttogásunk beékelődött az éjszaka ércfalába,
s minden szó rejtekén gyönyörnek fénye rebben.
Nem gondolhattak még rád ennél soha szebben.
2004. szeptember 17. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika