Jézus Krisztusom,
nem volt kevesebb az igényed,
mint az EGÉSZ VILÁGON
hirdessék Evangéliumodat,
kereszteljenek meg minden népet.
Neked így természetes az internet világhálója,
mely körülöleli a Földet
és embert emberhez kapcsolhat,
legyen az a déli vagy északi földtekén.
2000-n, és majd a következő években
oly természetes lesz rajta lenni
címmel, képen, honlappal a világhálón.
Oly természetessé lesz ismertté válni,
bárhol a Földön, bárhol az űrben.
emellett itt a televízíó, a rádió,
a különböző " Ki kicsoda " lexikonok.
Lassan csak az létezik,
ami vagy aki
a tömegkommunikációban szerepel...
Jézus,
kinek volt s nincs kisebb igényed,
mint neved hirdetése az egész Földön,
nevedben kereszteljék meg az összes népeket,
mégis MI A FONTOS, Uram?
"ANNAK ÖRÜLJETEK,
HOGY NEVETEK FÖL VAN JEGYEZVE
A MENNYBEN"
Ezt mondtad, mondod, ezt fogod mondani,
pedig mi, ma, a jövőben még inkább
arra vágyunk,
nem állításoddal szemben,
csak úgy egyszerűen:
jegyezzenek fel a "Ki kicsoda?" könyvekben,
lássanak a tv adóin,
halljanak a rádió hullámhosszán,
jelenjünk meg az újságokban, tudjanak rólunk az interneten.
Márványsír aranybetűkkel
emlékezzen ránk.
Míg erre törekszünk,
eszünkbe sem jut a legfontosabb:
Nevünk
följegyezve legyen a mennyben!
Jézus Krisztus, Urunk,
évszázadok, évezredek örök Istene,
téríts észre minket, halandó embereket,
nem a felszín a fontos, a látvány,
a hangos lárma, a taps
- bár szükségünk van rá,
holott mulandóbbak a virágszirom életénél-
hanem az a fontos,
mit a jobb kéz úgy tesz,
hogy a bal kéz semmit nem tud,
a rejtekben mondott ima,
az éhezőnek névtelenül adott kenyér,
a szomjazónak névtelenül adott víz,
a beteg érintése, a letörölt könny..
Uram, megszédít minket a hír,
megszédít a közismertség,
részegek lettünk attól a vágytól,
hogy tudjanak rólunk, ismerjenek,
tapsoljanak vagy szidjanak,
mindenképpen közismertek legyünk.
Házunk falán halálunk után
emléktábla őrizze hírünk.
Mit mondasz nekünk?
Megmutattad nekünk, mi a fontos.
Életed példája szavak nélkül mutatja,
csak születésed körülményeire gondoljunk.
30 éven át rejtve maradt tetteidre,
titokban elmondott szavaidra,
az alig ismert országban kivégzésedre.
Ki tudott akkor a földkerekségen Rólad
kortársaid közül, ki ismert?
Feltámadásodnak tanúja nem volt,
oly kevesen láttak, érintettek, hallottak utána,
feltámadásod követően.
Majd, hogy a mennybe menve
KÖZTÜNK MARADTÁL,
mily rejtetten vagy közöttünk,
reklámok nem hirdetnek,
kamerák nem láthatnak,
mikrofonok hangod nem foghatják,
amint jelen vagy az Eucharisztiában,
és mily "ismeretlenségbe" burkolózol
a Kinyilatkoztatásod könyveiben is.
Ó, Uram, mi a fontos?
Mondottad Uram, mondod s mondani fogod,
példát is adtál rá,
úgy élni, tenni, szeretni,
ismerten vagy ismeretlenül,
hogy nevünket följegyezzék a mennyben.
. . . . .
Amily egyszerű a mindennapi kenyér,
mikor esszük, hogy éljünk,
oly egyszerűen tegyük
mindennapi kötelességünk,
legyen az kétkezi munka vagy művészi alkotás,
és nevünket följegyzik az angyalok
az Élet Könyvébe -
ennek örüljünk Veled, Uram,
aki megmondtad és megmutattad,
mi az igazán fontos.
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
