 | | | 2026. szeptember 10. csütörtök, Nikolett, Hunor napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A tenger, a tenger, a tenger... | | A tenger, a tenger, a tenger... (Víziók, álmok, kételyek) Sz.F.-nek
Tudod, megesik mostanában velem, mikor a júliusi éj köpönyege már tűnőben, és szövete foszlásnak ered, hogy ébren is azt hiszem - tévednék? – tán’ elég mély, amit érzek, s elmondhatom egy titkos álmomat neked.
…talán versbe hajlítanék néhány szót - ha itt a reggel -, s elmesélném: előttem még mindig ring a Tirrén tenger, te ott vagy velem, de arcod furcsa, remegő homályban, sziluetted vetül a parti fövenyre, kezedben pohár van: chiantit kortyolsz lassan, hófehér inged kigombolva, barna a bőröd, kék a tenger, mosolyogsz – igaz volna…? Érte nyúlnék, de félek, nincs kéz, szem, mely rámnevet: kihull-e tenyeremből az álom, megrabol-e a képzelet? Giccs kísért. Félek a ki nem mondott szótól. Mit tegyek? Csend van, hallgatnak a toszkán erdők, házak és hegyek. Arezzo, Pisa, Siena mögöttünk, bekószáltunk sok várost; Firenze édes kóborlás volt -, a szelíd dombság vár most. És Capri! Körül karcsú ciprusok, mindenütt olajfa-ligetek, etruszk falak, paloták – nézd, én vagyok, ki ott integetek? Itt minden oly’ látomásos, és a meghökkentő messzeségek elűznek kínt, bajt, mérget, és ha volt is, itt elillan a vétek. A kép gyönyörű, de igaz-e…? – gondolkodom el hosszan. ”Igaz.” - jön válasz valahonnan. Vagy csak én hallottam? Kételyek. Minden rejtély még nekem, s rájövök hirtelen: van múltam, jövőm kevésbé, és egyáltalán nincs jelenem. De most fogod a kezemet, s a mozdulat olyan természetes, nem baj, ha látják, hadd lássák! Nevetünk. Ez félelmetes… […] Mindez álom, tudom jól, csak azt nem: mi válhat valóra? S hogy ma elmeséltem ezt neked – alkalmas volt-e az óra…? Csupa kérdőjel minden, te is az vagy. Nyár, Capri, tenger… Az elme súgja: „Csak bátran…” – de a szív még nem mer. És már kezdem újra, és újra megint, elölről, még egyszer: nyár, chianti, Capri, kétely - és a tenger, a tenger, a tenger…

Budapest, 2010. július 18. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |