 | | | 2026. szeptember 1. kedd, Egyed, Egon napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Archívum: Ködtánc | | |
Csend ölelte az estet,
fáradt és messzi volt a táj,
és szürke, vak szemében
mintegy furcsa égi báj:
lomha, ólom köd reszket.
Én is arra mentem éppen
s békét kerestem egy régi dalban,
mely borús volt, mint a távol;
s valami megérintett...abbahagytam.
Valami apró, tünde fátyol
valami lila, mely összemázol,
és testem
összerezzen
a furcsa, foltos esten.
Dalos, mély álmot szőttem,
apró, balzsamképet
festettem a ködben,
majd halkan
a kéklő égi zajban
valami egyre jobban
bús, fakó ernyőm veri,
gyengén, csak lágyan,
mint suttogó vágyam,
mely elmém öleli.
Millió csepp,
millió kusza tündeálom,
melyben kitalálom,
hogy a világot miként kéne
lefesteni a csodavásznon;
melyben a szeretet oly sokféle,
mint a hamvas gyümölcs íze;
melyben egy tiszta árny holt,
fagyos csókja
mesés szelet varázsolt,
és melyben egy bús virág
sötét, komor szirmát bontja.
De engem áthat
a földi bánat,
hogy egy esőcseppben,
egy apró világ tükrén
mily zenét fest a fény...
Édesen ragyog felém.
Miért kell visszazuhanni?
Mért kell, hogy a ködben
a pillanat, mint fürge árnyék
balgán messze röppen?
Miért kell, hogy a cseppben
az unott valót éljem?
Én mélán, fátyolszínben
lefestem.
De nem az utcakövet,
nem az álmos, lassú várost, -
egy mesét, mely csupa álomszövet,
az esőt, mely zengve átmos,
a cseppet, mely lila táncvirág,
mely nélkül szürke a világ,
mint bomló levél nélkül az ág.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |