Megtörtént hát.
A füstölők kiégtek,
a szent ornamentikába nyúlós csend tapadt,
egyszerre Kyrie-t kiáltott minden élő,
egyszerre omlott ránk az égi boltozat;
de én Uram nem bántam bűnt, s a pinceszínű éjben
fakó virág bomlott ki lelkem szárnyain:
fogoly vagyok, látszattá lett a lényeg bennem,
elmélkedem az élet árnyain.

Éjszínű tölgy a korhadó fenyéren:
a vadállat jegyében új csillag ragyog,
s a pőre fényben
megéled minden óra -
"Emlékezz ember: por vagy,
s visszatérsz a porba".