 | | | 2025. július 12. szombat, Izabella, Dalma napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Nyughass, lélek! | | Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok. (J.A.)
A júliusi nap épp’ süllyedőben és a homályban kicsit még a barna kerítésnek döntöm a hátam; itt Pasarét, ott túl a Svábhegy sötéten int felém, s gondolatban most nincs más, csak te meg én.
Gyarló vagyok: az ember nem láthatja önmagát, s a kép, mit elém sodor elmém, meglehet: fonák. Hittelek. Tán’ ma is hiszlek utolsó menedéknek, (most látom csak, a parkban tűzliliomok égnek) …de ma csupa kétség vagyok, gyötrő, nagy titok: mert hiába hittelek, talán mégis ostoba vagyok…
Pedig készültem a nagy, horvát hegyekbe veled, vártam a szavaidat, jól eszembe véstem a neved: ha indulunk, kiérünk a zsivaj nagy forgatagából, s nekünk az erdők, lombok, Duna és fény világol. Tőled tudom, miként kell a cipólevest kanalazni, s hol a teknősök hűsölnek a palló alatt: arasznyi… A nyirkosan hűs erdőkben madárberkenye pirul, s azt is meg tudom mondani, hogy hívják latinul; lásd, a nyár gyönyörű… És minden csupa ékszer: mindig rá kell csodálkozni, mert sosincs elégszer. Békesség forr a fákon, utak hasadnak, fény hevít, szavakat gyűjtünk és fényesítjük azok gyöngyeit. Így terveztük. De vajon mi lesz e gondolat sorsa? Maradt-e elég erő, akarat, akár csak egy morzsa? Ki mondja meg, miért lett borús most homlokod, s mi lesz, ha az eget fölöttem meglobogtatod…?
Lassan már kusza, esti kóc száll a budai hegyekre, indulok haza, de elmélázom, hol vagyok? Merre? Érzem, „bársony nesz inog”, az idő új napot érlel. Mondd, hogy érjem be fél szívvel, kurta töredékkel?

Budapest, 2012. július 7. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |