2022. július 6. szerda,
Csaba napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Nyughass, lélek!
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

                                         Az éjjel hazafelé mentem,
                                         éreztem, bársony nesz inog,
                                         a szellőzködő, lágy melegben
                                         tapsikolnak a jázminok.
                                                             (J.A.)


A júliusi nap épp’ süllyedőben és a homályban
kicsit még a barna kerítésnek döntöm a hátam;
itt Pasarét, ott túl a Svábhegy sötéten int felém,
s gondolatban most nincs más, csak te meg én.

Gyarló vagyok: az ember nem láthatja önmagát,
s a kép, mit elém sodor elmém, meglehet: fonák.
Hittelek. Tán’ ma is hiszlek utolsó menedéknek,
(most látom csak, a parkban tűzliliomok égnek)
…de ma csupa kétség vagyok, gyötrő, nagy titok:
mert hiába hittelek, talán mégis ostoba vagyok…

Pedig készültem a nagy, horvát hegyekbe veled,
vártam a szavaidat, jól eszembe véstem a neved:
ha indulunk, kiérünk a zsivaj nagy forgatagából,
s nekünk az erdők, lombok, Duna és fény világol.
Tőled tudom, miként kell a cipólevest kanalazni,
s hol a teknősök hűsölnek a palló alatt: arasznyi…
A nyirkosan hűs erdőkben madárberkenye pirul,
s azt is meg tudom mondani, hogy hívják latinul;
lásd, a nyár gyönyörű… És minden csupa ékszer:
mindig rá kell csodálkozni, mert sosincs elégszer.
Békesség forr a fákon, utak hasadnak, fény hevít,
szavakat gyűjtünk és fényesítjük azok gyöngyeit.
Így terveztük. De vajon mi lesz e gondolat sorsa?
Maradt-e elég erő, akarat, akár csak egy morzsa?
Ki mondja meg, miért lett borús most homlokod,
s mi lesz, ha az eget fölöttem meglobogtatod…?

Lassan már kusza, esti kóc száll a budai hegyekre,
indulok haza, de elmélázom, hol vagyok? Merre?
Érzem, „bársony nesz inog”, az idő új napot érlel.
Mondd, hogy érjem be fél szívvel, kurta töredékkel?



Budapest, 2012. július 7.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007