 | | | 2025. szeptember 15. hétfő,
Enikő, Melitta napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Nyughass, lélek! |   |
Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok.
(J.A.)
A júliusi nap épp’ süllyedőben és a homályban
kicsit még a barna kerítésnek döntöm a hátam;
itt Pasarét, ott túl a Svábhegy sötéten int felém,
s gondolatban most nincs más, csak te meg én.
Gyarló vagyok: az ember nem láthatja önmagát,
s a kép, mit elém sodor elmém, meglehet: fonák.
Hittelek. Tán’ ma is hiszlek utolsó menedéknek,
(most látom csak, a parkban tűzliliomok égnek)
…de ma csupa kétség vagyok, gyötrő, nagy titok:
mert hiába hittelek, talán mégis ostoba vagyok…
Pedig készültem a nagy, horvát hegyekbe veled,
vártam a szavaidat, jól eszembe véstem a neved:
ha indulunk, kiérünk a zsivaj nagy forgatagából,
s nekünk az erdők, lombok, Duna és fény világol.
Tőled tudom, miként kell a cipólevest kanalazni,
s hol a teknősök hűsölnek a palló alatt: arasznyi…
A nyirkosan hűs erdőkben madárberkenye pirul,
s azt is meg tudom mondani, hogy hívják latinul;
lásd, a nyár gyönyörű… És minden csupa ékszer:
mindig rá kell csodálkozni, mert sosincs elégszer.
Békesség forr a fákon, utak hasadnak, fény hevít,
szavakat gyűjtünk és fényesítjük azok gyöngyeit.
Így terveztük. De vajon mi lesz e gondolat sorsa?
Maradt-e elég erő, akarat, akár csak egy morzsa?
Ki mondja meg, miért lett borús most homlokod,
s mi lesz, ha az eget fölöttem meglobogtatod…?
Lassan már kusza, esti kóc száll a budai hegyekre,
indulok haza, de elmélázom, hol vagyok? Merre?
Érzem, „bársony nesz inog”, az idő új napot érlel.
Mondd, hogy érjem be fél szívvel, kurta töredékkel?
Budapest, 2012. július 7. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika