| | | 2024. december 10. kedd, Judit napja. Kalendárium | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Nyársirató | | …hát eljött újra a fojtó, gyűlölt hangulat: tetszhalott lettem, magamnak árnyéka, vágyom, de meghalt a sok nyári portéka, s a naptár már szeptember nyolcat mutat…
Komor napok kondulnak és ülnek felettem, megrövidült a nappal - érzem csüggedetten. Magamra gondolok, s amit látok, sírkamra: így gondolok a közelítő, szörnyű hat hónapra. Bezár engem az ősz rideg, sötét börtönébe, nincs nyári pompa, fakul Buda ékes fénye - szelídből így leszek dacos, undok gazember, hisz’ nem élhetek e sok halott förtelemmel. Mert most meghal minden és mindenki, - először én magam -, hideg vagyok, borús és olyan otthontalan… Hová lettetek forrón égő nyári vasárnapok….? S hogy lehet, nélkületek még mindig itt vagyok? A dél meleg, de hűvös a szeptemberi éj – őszies, és félálomban hallom, fülembe súg: „...siess…!” …elmélázom e nekem szóló személyes kis jelen, s ébren ott sétálok a Duna parti, finom fövenyen. Életem tengelye az, mi ősszel s télen meghasad, előbb csak fuldoklom, később feladja a garat, s ha volna még erőm, bizony megkérdezném, bármilyen halkan, vontatottan szólna a refrén: „Miért? Miért, hogy bennem csak nyári tűz ég? És miért, hogy szeptemberben megöl e hűség?” De válasz nincs, sosincs - hiába várom egyre, csak szűkül és szűkül az előttem álló mezsgye, egész lényemet átfújja az őszi, vacogtató hideg, míg végül belátom, nincsen értelme semminek…
Hát eljött újra a fojtó, gyűlölt hangulat: a naptár már szeptember nyolcat mutat…
Budapest, 2012. szeptember 8. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |