| | | 2024. december 10. kedd, Judit napja. Kalendárium | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
A mi szeptemberünk | | Már utolsót villan a nyár a Duna szabdalt-fényű tükre fölött, az idő mellém ül vétkeit meggyónni, vagy tán ott áll régi padunk mögött… - halk türelem terelgeti bennem az estét, még a zaj is csenddé békül, és fehérré forr a szökőkút habja, ha visszagondolok a napra, amikor hozzám egészen közel ültél…
Eltelt egy újabb év, zöldbe szőtt harmat lepi már újra a tájat, opálos ég fekszik a gyepre, és már alig fáj ez a versbe írható bánat. Ha nem fáj, csak azért nem, mert a szél nem fújt el a csillagok hamujával, - bár mind csonkig égtek -, de életben tartalak dacos kitartással - ameddig élek. Emlékszel, mikor válni kellett…? A pillanat hirtelen állóképpé torzult, - úgy éreztem, semmim nem marad -, és az estbe billent szürkületben megállt a felhő az egekben ahogy szívverésem lassult, majd elakadt; …mint köd, ha elgurítja a lenge szél: felhőidomító konoksággal rongyos, megvakult csillagok felett szállnék, ha Te nem lennél…
Lassan megsimít az őszi ég hűvöse a holdtalan homályban, szivárogva enged az alkony az éjszakának és árnyak hada gyűlik már köröttem, - tipródik bennem a nemrég - , míg lent a rakparton a lépcsőt sárossá öleli az uszadékos ár, és most szelíd bánatom elfojtott haragjával magányom zord méltósága fáj… … így talál rám a csillagoltó reggel, és a fejem alá igazított halál.
Budapest, 2005.szeptember 18-19. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |