 | | | 2025. szeptember 18. csütörtök,
Diána napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Összegzésféle |   | 
Valami vészjósló titok fecseg az életem felett,
néha zajos és gonosz - majd újra messzire áll.
Néha boldog is voltam, de akkor is rám lesett,
hangja érces, haragvó, az arcán fekete szakáll.
A délelőtt még eltelik, így vagy úgy - de vége,
szívemben csend motoz, némán, észrevétlen,
a legtöbb szó elakad és furcsán hebeg a gége;
s ilyenkor valaki felsóhajt ott kint, a szélben.
Ma már nem vesződöm a bozontos délutánnal,
nem hadakszom – mi végre? -, ha indul felém;
bennem sok-sok régi, szépséges emlék szárnyal,
és érzem, mosoly ring anyám búzakék szemén.
Az este fáj. – A Rózsadombról lemállik a festék,
az utolsó busz is már a Moszkva térbe fullad;
hiába vágyom én bármire, és hiába is mennék,
minden házban családi, meghitt világ’ gyullad.
De én… Mindig egyedül, fázósan fotelbe bújva,
egy szerető, boldog, szép családról álmodom;
mehetnék tán’ moziba, bort inni egy lebujba,
vagy egyensúlyozni hideg, sötét vágányokon.
Vén koldusok közé vegyülni, rimánkodni jóért,
kéregetni mosolyt, szép szót, ölelést, kegyelmet,
kapni virágot, csókot, este hallani egy „jó éjt!”,
- s érzed, erre egy simogatással is elég felelned.
Talán mindez az én hibám. - Heverek útfélen,
mert nekem súlyos titok leng az életem felett.
Ez vagyok én? Ki tudja? Ez lenne saját énem?
…de amitől mindig féltem, lám, bekövetkezett.
Budapest, 2014. január 17. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika