A Föld meg az ég peremén
játszik a tűzzel a szélben,
sírnak az ittmaradottak:
elmegy az őszben az Isten.
Megsimogatja az arcom,
zörren a lombon a lába,
Templomi csend ül a tájon,
hajnali fény koronázza.
Virrad az emberek éve,
eljön az ősz is, a tél is:
Lángol a pázsit, az erdő -
pendül a lombon a szél is.
A föld meg az ég peremén
gyászba takart nevetéssel,
eltemetett diadallal -
alszik a tűzben az Isten. | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
