A díszes tornyokat homály takarja el,
a trónterem körül rég állott dögszag ül.
A megvadult király szemében ott a jel,
s a talpnyalók hada félvakká részegül.
Az utcasarki őr a pince-mély sötét,
hol cinkos csönd vigyáz a kiskapuk között,
a bűn kap új ruhát: a törvény köntösét,
és két szabad kezet, mert így felöltözött.
A lelkesült tömeg megosztva ordibál,
lassan már vér folyik, ricsaj és zűrzavar.
Ezüstpénzt markoló szakértő konstatál:
a botrány minket óv, mert mindent eltakar.  | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
