Mint szürke falra szénnel karcolt vázlat,
olyan sivár most itt a téli táj.
Kopaszra fésült csipkebokrok fáznak,
s dérlepte fákon fátyolos homály.
Levél rohad, a rét nagy, foltos tenger,
partján a fény félénken félreáll,
s a felmosórongy-színű lomha reggel
ködben didergő árnyakat talál.
A szél goromba: karmol és harap.
Ólmos felhők mögött rekedt a nap,
fagyott a sár, a hártyajég keményül.
De az, mi itt ma alszik vagy halott,
magában rejt egy újabb holnapot,
s egy elfelejtett tegnappá lesz végül.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
