Fohászt lobog most minden gyertya lángja,
az ember kérni itt ma mit se fél.
Pusztít, s abból merít sebet magára,
majd azt mutatván irgalmat remél.

S ha véres ökleit szerszám takarja,
nem házat épít, csak vak gödröt ás.
A lelkét rég az ördögöknek adta,
a romlottságán máz a csillogás.

Köréje hull az áldott ünnep fénye,
s mert úgy szokás, meghallgat egy misét.
Most esküszik a testté lett Igére,
s nyomban meg is szegi ígéretét.