Ha kivonod az életedből
a technológiákat,
melyek közvetlen eszközei
a felszínes tapasztalásnak,
ha elhagyod a napi
sürgősségi tendenciákat,
ha kimarad a járat,
s döccen a komfortos rutin,
ha nincsen autód,
s az orvosra előtted,
még százezren várnak,
ha lompos vihogással
veri sámándobjait az
utcákra űzött téboly,
ha már nincsenek helyek,
s fogytán vannak az államilag
nem támogatott jó gyógyszerek,
s csak programos csodaszerek
merednek rád a patikapolcról.

Ha kivonod az életedből
a technológiákat, s a gondosan
ápolt tévtanokat, ha nem hiszed el,
hogy minden gondod percek alatt
orvosolható, s bajaid nagy hirtelen
tovafutnak, mint híd alatt a léghajó.
Ha kivonsz mindent magadból,
mellyel nap-nap után létedet
férceled össze, ha nem hajolsz
le földig félcédulás előírások,
hieroglif-szabályzók és paragrafusok
sorfala előtt, s a dadogó szavak
mögött meglátod a jóért remegő,
térdhajlásig alázott embertársadat.

Ha magadból mindezt kivonod,
megállasz majd pőrén, s csupaszon,
Alkotód előtt, kinek létezését,
annyiszor tagadtad meg, ahány
fűszál csak van erdőn- mezőn,
s az elhagyott árokpartokon.

2015. április 16.