 | | | 2026. szeptember 1. kedd, Egyed, Egon napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Apa | | I.
Tegnap velünk volt még.
Mindegyikünkkel
Külön fogott kezet.
Sóhajtva szólt, keveset.
Ma már csak a csend tapintható:
Reszkető hiánya tökéletes.
II.
Ennyi, fiú. Továbbmegyünk.
Görbülő kövek morzsolódnak
Lassan ujjaink között
Csend-zajosan.
Eggyé válunk az idővel
Csodát hazudva magunknak
E korszerű döbbenetben.
Továbbmegyünk.
III.
Volt idő, hosszú, szeretetlen.
Akkor csak jelen voltunk
Szótlanul egymás mellett.
Hamar elragyogott
Az a néhány
Kegyelmi pillanat,
Amikor feltételek,
Kényszerek nélkül
Elfogadtuk egymást.
Magam vagyok most.
Szeretném, ha megáldanál.
IV.
Sikoltó visszadöbbenés,
Hallgatag emlékezet:
Szerettél s nem feleltem.
Hiába szólnék. Távolodsz már.
Hiába látlak álmomban,
Ahogyan a kivágott fa
Törzsére dőlsz.
Öleled, hoznád be
Az udvarra, a házba,
De nem bírod egyedül,
Alig kapsz levegőt,
Csak intesz nekem
Türelmetlenül.
S én rohanok feléd:
Ismét itt vagy velünk!
V.
A hely, ahol dolgoztál, éltél,
Persze megváltozott.
Ám mi mostanában azt is
Fejlődésnek látjuk,
Ha múltunk eltűnik nyomtalanul...
VI.
Csendes a temető.
Sírodnál mécsesünk
Egyenes lánggal ég.
Istenem!
Miért nem segít
Az emlékezés?!
Hova távolodsz, Apa?!
Súgd fülembe
Utolsó tanácsod,
Amit én, a makacs,
Örök gyerek
Végre megfogadnék.
Ma már tudom: ha némán is,
Ha viszonzatlanul is,
Ha fájdalmasan is,
De szerettél,
Szerettél mérhetetlenül!
Tudtad előre:
Gyászában az ész
Soha nem jut tovább
Közhelyeknél,
fekete-fehér-szürke
Márvány sírköveknél.
Csak áll ostobán,
Ha a szív-emlékezet
Harangja utolsót kondul.
Míg élek,
Szívem, agyam
Emlékezik Rád.
Én nem feledek.
VII.
Azt mondtad mindig:
”Számíthatsz rá,
Sarkadban jár folyton,
Munkamániás.
Acél fénye villan
Jéghideg éjszakán,
Sohasem törik el
A kaszanyél.
Ne érjen váratlanul,
Ha megtalál.
Készülj erre, míg élsz!”
VIII.
Elnézek a város felett,
Elnézek a falu felett.
Morcos, sötét szelek hajtják
A decemberi égen
A tébolyult fellegeket.
Karácsony angyala
Oson mellékutakon.
Egyedül jár,
Csikorgó lépte visszhangzik
A hómarta domboldalon.
Társául szegődtem,
S most arra ballagunk,
Ahol még nincsenek nyomok.
Fel, fel, meredek utakon!
Régi templom árnya
A lámpafényben.
Előttünk keresztek,
Mögöttünk az éj,
Alattunk a házak.
Sírodon a csonka mécses
Még mindig
Egyenes lánggal ég.
Hova távolodsz, Apa?
Karácsony angyala
Eddig hallgatott.
Ám ebben a percben
Gyermekkezét
Vállamra téve így szólt:
„Veled marad mosolya,
Életedben emléke rezdül,
De most el kell engedned Őt,
Különben elsodor a fájdalom.”
Elnézek az utak felett,
Hazaindulok.
Ma már senkivel
Sem találkozom.
2000. január
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |