 | | | 2025. december 4. csütörtök, Borbála, Barbara napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
A keresztény egyház első vasárnapja közeleg, mely egyben Advent első vasárnapja is. Az Advent szó az „adventus Domini” szóból ered, melynek jelentése: eljövetel. Ez az eljövetel Jézus Krisztus eljövetelére vonatkozik, kinek születését December 25-én ünnepli az egyház. ... | | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Apa | | I.
Tegnap velünk volt még.
Mindegyikünkkel
Külön fogott kezet.
Sóhajtva szólt, keveset.
Ma már csak a csend tapintható:
Reszkető hiánya tökéletes.
II.
Ennyi, fiú. Továbbmegyünk.
Görbülő kövek morzsolódnak
Lassan ujjaink között
Csend-zajosan.
Eggyé válunk az idővel
Csodát hazudva magunknak
E korszerű döbbenetben.
Továbbmegyünk.
III.
Volt idő, hosszú, szeretetlen.
Akkor csak jelen voltunk
Szótlanul egymás mellett.
Hamar elragyogott
Az a néhány
Kegyelmi pillanat,
Amikor feltételek,
Kényszerek nélkül
Elfogadtuk egymást.
Magam vagyok most.
Szeretném, ha megáldanál.
IV.
Sikoltó visszadöbbenés,
Hallgatag emlékezet:
Szerettél s nem feleltem.
Hiába szólnék. Távolodsz már.
Hiába látlak álmomban,
Ahogyan a kivágott fa
Törzsére dőlsz.
Öleled, hoznád be
Az udvarra, a házba,
De nem bírod egyedül,
Alig kapsz levegőt,
Csak intesz nekem
Türelmetlenül.
S én rohanok feléd:
Ismét itt vagy velünk!
V.
A hely, ahol dolgoztál, éltél,
Persze megváltozott.
Ám mi mostanában azt is
Fejlődésnek látjuk,
Ha múltunk eltűnik nyomtalanul...
VI.
Csendes a temető.
Sírodnál mécsesünk
Egyenes lánggal ég.
Istenem!
Miért nem segít
Az emlékezés?!
Hova távolodsz, Apa?!
Súgd fülembe
Utolsó tanácsod,
Amit én, a makacs,
Örök gyerek
Végre megfogadnék.
Ma már tudom: ha némán is,
Ha viszonzatlanul is,
Ha fájdalmasan is,
De szerettél,
Szerettél mérhetetlenül!
Tudtad előre:
Gyászában az ész
Soha nem jut tovább
Közhelyeknél,
fekete-fehér-szürke
Márvány sírköveknél.
Csak áll ostobán,
Ha a szív-emlékezet
Harangja utolsót kondul.
Míg élek,
Szívem, agyam
Emlékezik Rád.
Én nem feledek.
VII.
Azt mondtad mindig:
”Számíthatsz rá,
Sarkadban jár folyton,
Munkamániás.
Acél fénye villan
Jéghideg éjszakán,
Sohasem törik el
A kaszanyél.
Ne érjen váratlanul,
Ha megtalál.
Készülj erre, míg élsz!”
VIII.
Elnézek a város felett,
Elnézek a falu felett.
Morcos, sötét szelek hajtják
A decemberi égen
A tébolyult fellegeket.
Karácsony angyala
Oson mellékutakon.
Egyedül jár,
Csikorgó lépte visszhangzik
A hómarta domboldalon.
Társául szegődtem,
S most arra ballagunk,
Ahol még nincsenek nyomok.
Fel, fel, meredek utakon!
Régi templom árnya
A lámpafényben.
Előttünk keresztek,
Mögöttünk az éj,
Alattunk a házak.
Sírodon a csonka mécses
Még mindig
Egyenes lánggal ég.
Hova távolodsz, Apa?
Karácsony angyala
Eddig hallgatott.
Ám ebben a percben
Gyermekkezét
Vállamra téve így szólt:
„Veled marad mosolya,
Életedben emléke rezdül,
De most el kell engedned Őt,
Különben elsodor a fájdalom.”
Elnézek az utak felett,
Hazaindulok.
Ma már senkivel
Sem találkozom.
2000. január
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |