Dér ül a földön, rőtül az ég,
szaggatott, foghíjas ragyogás,
lengi át március idusát.
Kenyéren és vízen élve
kibírjuk feltámadásig,
húsvétos reménységgel
futva halálon át, az életig.
Szétomló, lefojtott rettenetben
a letagadott árnyak hörögnek,
mint veszett ebek, kik sejtik,
s a világba vonyítják tébolyuk.
Üzenem, hogy egyszer
ennek vége lesz.
S azokkal, akik másokat,
s magukat is mentve
még teszik a dolgukat
konok akarással,
amíg él ez a mállás- szagú béke,
s kitartanak a recsegő eresztékek,
ameddig kell, s lehet,
kenyéren és vízen élve,
de eljutunk a feltámadásig.
2015. március 14.
 |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
