Napsugárnyalábban, lassú feketében, vonul a gyász a falu közepén. Sirató gőzölög az aszfalt felett, s a vonagló kocsisor megáll. Lassú menetben halad a gyász előre a temetőhegyre. Fiatalembert visznek, aki már nem alkuszik hozomra, haszonra, emberrel, gonddal leszámolt örökre. Sátorházát lebontotta: ugyan, mi kellene még? Az időtlenség szekerén megy alkotója elé. Népe kíséri méltóságos, hosszú menetben, zárt sorokban, szokatlanul emberi csendben. Míg oda nem érnek, felkereng a sirató a katlanos égbolt perzselt felhői fölé, majd lehull napsugárnyalábban, lassú feketében.
2016-07-13
![](https://scontent.fvie2-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/18698116_1547235108644512_1533145165369324822_n.jpg?oh=c4d2ef12d6fcc5fef7d6a4782e9aa5da&oe=59AE88F7) |