2025. november 4. kedd,
Károly napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során. De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Dolce
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

A nap sárgán csorranó fénye megsimít,

és élvezem ahogyan elandalít,

a friss erő vénámban már

a hangsebesség dühével vágtázik;

mindjárt április,

- mosolygok magamban,-

és elfeledem a bús, fáradt napokat,

mikor

a lényeget nem tudta eldadogni az akarat;

de lásd,

itt állok most öröm és bánat keveréke,

szemed sötétje már odasimult szívem közepébe,

igyekszik a fény,

hogy lidérceimet mindet fölemésztve

a jövendő napokat ezüstté fényezze:

és mintha semmi más, csak ez volna dolga,

a mögöttünk maradt hónapok szennye

- melegétől -

gyémánttá tisztulna.

Összegzést nem teszek,

abból volt már annyi, - inkább azon leszek,

hogy mindegyikből gyököt tudjak vonni:

köszönnöm kell,

hogy nyugtatón csókolja arcodat

a sima márciusi szél,

mert benned az örök lázadás

sokszor elmúlásról, enyészetről beszél.

Lassítanod kellene, ne élj ennyire gyorsan,

az idő szívenharap,

de a gond – hidd el - elillan,

a fájdalom új, más emberré gyúrhat,

de vigyáznod kell nagyon, maradj meg önmagad,

te

akit jól ismerek,

kihez elér az álmom,

és nyugodt vagyok,

mert ábrándjaim soha nem prédálom;

köszönöm azt is,

hogy szemem zöldjét szívedig ölelted,

és amíg két hideg kezemet

mellemen keresztbe nem teszed,

hadd legyen tiedben, - jobb helyen nem lehet.

Lassan itt az április, kettős lesz az ünnep,

és ezek a napok már egybefolyni tűnnek:

repesve süt a nap, zúdítja híg aranyát,

az új tavasznak így veti meg ágyát,

ne félj

eljönnek a gondtalan, boldogabb napok,

és tudd,

te vagy az egyetlen ember,

akihez elalvás előtt még szólni akarok.

             

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007