Nagy havak, szánok, csengős, védtelen éj. Mélyutakon poroszkáló térdig havas álom, s benne az ajándék béke, mely legalább mindenkié. Így kéne itt is, így lenne jó most is, mint volt az egykoron, mikor csend zúgott a szívben, és porló hó dalolt a fákon, s ágaik közt megláthattuk Isten ránk vetett tekintetét. Helyére kerülne újra minden, amit akkor éreztem én: régről vett karácsonyok ízét kemencés, kalácsos esték sarjadó melegét a házon. Nagy havak, szánok, csengős, védtelen éj, s a gyermekarcú béke, amely talán mindenkié.
2014-2017
![](https://scontent.fvie2-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/25592033_1758062074228480_3803352717470455243_n.jpg?oh=4325adf245bb6b71d016c3143000df97&oe=5ABEC153) |