A vén hegyekre ráfagyott a csend;
homály dülöng a fák közt egymagába,
a völgynek fordul, szürke hája reng,
térdig hóban nyomot sem ejt a lába.
A hídhoz ér, a vaskorlátra ül
s felnéz a házak álmos ablakára;
mögé lopódzik s észrevétlenül
karolja át az ólmos, esti pára.
![](https://scontent.fvie1-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/26114194_1763693500332004_2534506410128790352_n.jpg?oh=f927a30f1c11ffffaf68ab2cf8082963&oe=5AB411CB) |