Szélverte, nedves szárnyakon
illanó március, hova futsz?
Hova jutsz április bolondja,
torlódó napokra görnyedő,
ember-árnyékú vén kobold?
Az ég hajnalra vadul,
s az elszenesedett csöndben
felrikolt a kakas váratlanul.
Felettünk sápadt nap jajong,
nem leli fényét, s bennünk
idelenn, kószál a reménység.
A szél, mint hívatlan, rossz rokon,
zörögve csörtet át a vasárnapon,
s mögötte pernye száll remegve,
s megül a lengő fenyőágakon.
Húsvéti est ráköszön a házra,
s bent a melegben már lelkeink
se fáznak, szívünkben béke ring.
Még minden előlünk rejtve van,
s a halk reggelekért hálát adunk,
amíg itt és így, együtt vagyunk.
2018-04-02
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
