Üres szavakból várat építesz,
s alvó szemekbe rejted el magad.
Időd telik, fiadból férfi lesz;
rémülsz, kezedhez mennyi seb tapad.
Az ördög nem rest fegyvert fogni rád,
és csüng a csend egy mézesmadzagon.
Zsebedre gyűröd számtalan hibád,
s eltitkolod, mi minden bánt nagyon.
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/33811077_1937098736324812_8963607269421875200_n.jpg?_nc_cat=0&oh=c3d84b73f73c2e13ca547bb1af542bba&oe=5B7A2A00) |