Két varjú száll a part felett,
sápadt füvön faág rohad.
Az alkony estet emleget,
homály takargat álmokat.
A szél zajong, a tócsa ráng,
reszket, ki zár egy ablakot.
Némán dülöng a gyertyaláng,
alvók közt ébred egy halott.
Az úton árnyék siklik át:
talán egy lélek, csont-sovány.
Leány szorongat Bibliát,
fagyok lobognak homlokán.
A csillagok: kihűlt szemek,
az ég lecsüng, a földig ér;
házakra felhők fekszenek,
s minden csak múlik semmiér'.
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
