A falamon fények gyűlnek,
közelednek, mint az ünnep,
aztán szememben megállnak,
kérdeznek és választ várnak.
Kezem fejem alatt kulcsban,
szemem rebben, vajon gyújtsam
fel a villanyt? Akkor vége,
elszállnak a fények égve.
Nem mozdulok, lustán várok,
egyre szűkebb lesz az árok,
ébrenlétet sejt a tudat,
elmúlt fények után kutat.
Vetés 2019 03 14
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
