Julcsinak
A napok repülnek, s bennük az emlékek szavakká tömörülnek, mielőtt még minden elmerülne. Csak az út porzik utánunk, már alig látszunk, csak a szél vág arcul, kóborló nap pislog felettünk, csak a napok, csak a szavak, s mi csavargunk ott minden létáramlatban szétszakítottan, emlékekre hajló szívvel, repülő napok a szavakban, szelekben, alkonyi hóesésben vigyázó álmok szemünk tengelyében, lélek-üreg mélyén, csak a fényre vár, ha már azok a napok repülnek, s az emlékek szavakká tömörülnek s utánad kiált egy lélek: állj meg, jövök érted!
2019-05-30
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/75492481_2806783802689630_1244205506860417024_n.jpg?_nc_cat=101&_nc_oc=AQlYN7B8dg6UbPrujbW1YmkeXVwtB-UA_Tw9fcDt_0whlp3J_iAPPqMC4ESLszYe9zKV7xcUubB5pOFcRGEm95xv&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=a799012c7b07ba342229397bf217f105&oe=5E1FD1BA) |