(Anyámról)
Kutyák ugatnak; ólomszürke hajnal.
Megroppant ágon még csüng a sok levél.
Egy lány a parton, éjtől ázott hajjal,
kisírt szemébe holnapot beszél.
Tépett ruhája csúf sebét takarja,
fölé a nap gyűr rongyos felleget.
Szégyell, a csendbe mégse bújhat ajka,
s két szó között már engem rejteget.
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
