Emlékeztetnélek magunkra, s mindazokra, akik az árva peronokon állva vártak az első vonatra hajnalonta.
Talán az a tegnap is más volt, talán a színek csendje is. Havonta ruhát vált a múltunk, s lemorzsolódnak emlékeink.
Velünk csavarog a remény, hogy lesz, aki magához öleli a nyári reggeleket, s arcára mosolyogva jeleket ír a fény.
Most is azon peronon állunk, nem kerestünk más utakat, s magunkról emlékezünk itt, e szétszaladó égbolt alatt.
2013-07-05
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/89038477_3108617075839633_5015960608416202752_n.jpg?_nc_cat=102&_nc_sid=8024bb&_nc_ohc=oAJYD5dLJncAX9d7IYw&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=592e0a792917f7790c6bcc75aca1487f&oe=5E8F3A82) |