A csöndes házba visszatért az élet, temetni jött sok rég-látott rokon. Most mindjük sápad, itt minden mivé lett, és lopva les, mi nincs a polcokon.
A félbolond szédülni kezd a bortól, a nyájas úr egy festményt nézeget. A nyegle srác két újabb képet posztol, mellette más ásítva sért sebet.
A csúnya lány a szekrénymélyre gondol, a szőke hölgy egy párnát méreget, a férje éhes, rágna még a csontról, s a kávéjába kétszer önt tejet.
Egy túl sovány disznókat hall az ólból, a diplomás egy okmányt emleget. A nincstelen egy kényes kérdést fontol, s egy félszegebb pár gyöngyre vet szemet.
A kába özvegy szótlan ül a széken, a múltba néz, a mából mit sem ért. Alighogy hallja, gyásza zúg fülében, egy otthon várja holnap mindezért.
Még fönt a nap, de már mind menni készül, sóhajtanak, majd újra jönni kell. Az eb nyűszít, vackához kullog végül, s a nagyszobát a szomszéd söpri fel.
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/89377635_3108620635839277_3251899668866531328_n.jpg?_nc_cat=101&_nc_sid=8024bb&_nc_ohc=RwDHxmBQChEAX9sBGSr&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=4a0da1d9028ee303b881a48dfeba2974&oe=5E90DF25) |